Los Angeles Lakers

A Lakersnek Minneapolis volt az otthona, amikor 1948-ban otthagyták az BAA-t két éve alakult NBA kedvéért. George Mikan, a 208 cm magas, 111kg-os középjátékos új irányt szabott a centerjáték fejlődésének, rendkívül ponterősen és sok lepattanót szedve játszott. Mikan vezetésével, aki zsinórban négyszer lett gólkirály, valamint Jim Pollard, Vern Mikkelsen és az irányító Slater Martin támogatásával a Lakers 4 csoportelsőséget és 5 bajnokságot nyert hat év alatt.

Az 1954-es bajnoki cím után Mikan visszavonult, és a csapat történetében a következő meghatározó játékos az 1958-as drafton megszerzett körcenter, Elgin Baylor lett. Amikor 1960-ban Baylor mellé szerződtették Jerry Westet, a Lakers készen állt egy újabb sikersorozatra. A Baylor-West show a Nyugati parton kezdődött, ahová az 1959/1960-as szezon után költözött a Lakers.1962-től 1970-ig 5 csoportelsőséget szereztek, és 7-szer jutottak be az NBA döntőjébe. De nagyon hiányzott egy kiemelkedő képességű középjátékos, aki felvehette volna a küzdelmet Bill Russel vagy Willis Reed ellen, s így a Lakers a döntőben hatszor vesztett a Boston Celtics és egyszer a New York Knicks ellen.

Baylor, aki akkoriban térdsérülésekkel bajlódott, már csak epizódszerepet vitt abban a Lakersben, amely 1972-ben megkezdte nagy menetelését. Az öregedő Wilt Chamberlain centerrel, Jerry Westtel és a ponterős Gail Goodrich ponterős hátvéddel az 1971/72-es szezonban a Lakers hihetetlen sorozatban 33 mérkőzést nyert meg, végül pedig 69 nyert meccsel NBA-rekordot állított fel, és a rájátszásban 12 győzelmet aratott 3 vereséggel szemben.

A következő sikerszéria kulcsemberei az 1975-ben Milwaukeeból érkezett 218cm magas Kareem Abdul-Jabbar center, valamint az 1980-ban draftolt, 206 cm magas Magic Johnson voltak.

Pet Riley vezetésével az Abdul-Jabbar, Magic Johnson, James Worthy, Bryon Scott, Michael Cooper és Jaamal Wilkes alkotta Lakers megnyerte az 1980-as bajnokságot, majd ezt még négy ízben megismételte ebben az évtizedben. A sikeresen megvívott döntök mellett, háromszor vereséget szenvedtek a siker kapujában. Abdul-Jabbar, majd Magic Johnson visszavonulásával, Riley távozásával a Lakers nehéz idők elé nézett. Az 53 nyert mérkőzés reményt adott az 1995/96-os szezonban Magic Johnson időleges visszatérésével.

Shaquille O'Neal szerződtetése (1997) valamint a fiatal és tehetséges Kobe Bryanttel új korszak kezdetét jelentette. A bajnoki aranygyűrűhöz a hajdani Chichago Bulls sztáredzője Phil Jackson kellett valamint olyan kiegészítő emberek mint Glen Rice, Derek Fisher, Robert Horry, Rick Fox, Mitch Richmond. A Lakers O’Neal és Bryant vezetésével háromszor egymás után jutott fel a csúcsra, és sokan az elkövetkezendő évtized bajnokát látták a csapatban, a 2003/2004-es esztendőre leigazolták a Utah Jazz és a Milwaukee Bucks vezér egyéniségeit, az "öreg róka" Karl Malone-t és a mellette "fiatal" 35 éves Gary Payton-t, akik egyértelműen aranygyűrűért jöttek Holywoodba, viszont a 2004-es döntőben ez is kevésnek bizonyult a Detroit Pistons-al szemben.

A nyáron a csapatból ennek következményeként indulatoktól sem mentesen távozott Shaquille O'Neal, Derek Fisher, Gary Payton. Az "elátkozott" Karl Malone 2005 elején jelentette be a visszavonulását az NBA-ből, míg a Lakers az immáron egyedüli vezér Kobe Bryant irányításával, 2008-ban NBA döntőt játszott, ahol 4-2-es összesítésben maradt alul, az "örök rivális" Boston Celticsel szemben.