Miami Heat

1987-ben a liga engedélyezte az NBA bővítését négy új csapattal, köztük a Heat-tel. A Heat az 1988-89-es szezonban debütált tele fiatal és tapasztalatlan játékossal, ami ahhoz vezetett, hogy első 17 meccsüket elvesztették. Besorolásuk sem volt szerencsés, a keleti parton fekvő Miami a Nyugati főcsoportba került, így hatalmas távolságokat kellett megtenniük egy-egy meccs előtt, így nem meglepő, hogy a Miami a liga eddigi legrosszabb idényét zárta, 15-67-es mutatóval. A következő évben hiába helyezték őket keletre, továbbra is sereghajtók maradtak.

Az új évtized már biztatóbb eredményeket is hozott, 1992-ben bekerültek a rájátszásba, azonban az első körben kisöpörték őket. 1994-ben először a csapat történetében pozitív mérleget értek el, de még ez is kevés volt egy rájátszás-párharc megnyeréséhez. Az igazi áttörést végül Pat Riley edző személye hozta meg, aki a csapathoz csábította Alonzo Mourningot, sokat segítve ezzel a támadójátékon. 1996-ban már 61-21-es eredménnyel zárták az alapszakaszt, és 3-1-ről fordítva legyőzték a New York Knicks-et az első körben. A Chicago Bulls azonban túl kemény feladatnak bizonyult a következő két évben, először az elődöntőben, majd a főcsoportdöntőben.

A következő évek a Knicks-szel való rivalizálás jellemezte, de se a 10. évforulón, se 1999-ben nem tudtak győzni a New York-iak ellen. A csapat népszerűségét jellemzi az, hogy stadiont váltottak, új pályájuk az American Airlines Arena lett. Mourning 2000-es sérülése után a csapat kezdett átalakulni, Eddie Jones, Anthony Mason és Tim Hardaway vették át a főszerepet. A kisebb mélyrepülés után sokat segített Dwyane Wade megszerzése, aki már újoncként is sokat tett csapatáért. Az új edző, Stan Van Gundy irányításával a csapat 2004-ben a rájátszás 2. köréig jutott el.

A szupersztár Shaquille O'Neal nagy visszhangot kiváltó 2004-es érkezése után a Heat eredményei tovább javultak, Wade és O'Neal remek együttműködésével 59-23-as eredmáényt értek el, de a Detroit Pistons-t már nem tudták legyőzni a keleti döntőben.

2005-ben, immár újra Pat Riley vezetésével folytatódott az eredményes játék, a Heat második legjobbként került be a rájásztásba, ahol rendkívül stabil, megbízható játékot játszva sorra legyőzte a Bulls-t, a New Jersey Nets-t és végül a Pistons-t, így jó esélyekkel várta a Dallas Mavericks elleni döntőt. A Miami az első két mérkőzést elveszítette, de 3. csapatként a liga történetében fordítani tudtak 0-2-ről, és több szoros, drámai meccs után végül a 6. meccsen nyerhették el a trófeát a Dallas otthonában. A döntő legértékesebb játékosának járó címet természetesen a fantasztikus teljesítményt nyűjtó Dwyane Wade kapta meg, de utolsó esélyként végre gyűrűt kaptak olyan korábbi nagy játékosok, mint Gary Payton,Alonzo Mourning valamint Antoine Walker is.

Az idei évadra a Heat a címvédést tűzte ki célul. A feladatot nehezíti a játékosokat érő sorozatos sérülések mellett, hogy Riley edzőnek 2007 januárjában egy térd-, majd azt követően várhatóan egy csípőműtéten is át kell esnie. A 2005-06-os szezonban kulsszerepet betöltő mester felépülési idejét az előzetes orvosi becslések 3-8 hetesre teszik.